„Vajon én is egy ilyen szánalmas ember lettem, aki mindig arra vágyik, hogy mások szeressék, amikor mindenki tudja, hogy az emberek pont az ilyeneket nem tudják soha szeretni?”

„Sigrid Nunez: Egy életen át” című könyve, számomra egy 200 oldalas „strandesszé” (nincs ilyen szó, kitaláltam). Azért, mert afféle „filozófia light”, ahol a filozófia „konyhanyelven”, azaz mindennapi szavakkal és mindennapi tapasztalatokkal íródott. Gördülékeny szép kerek történetet, nem végnélküli „sefülesefarka” moralizálás, hanem mesélés, sok-sok érzékeny témát érintve, úgy ahogy mi is gondolkodunk nap mint nap.

A történet egy régi barátság, eltávolodás utáni újraéledése egy igencsak konkrét esemény apropóján. A régi kedves barátnő (egyetemi tanár, tudós) megkeresi a régi kedves barátnőt (író, újságíró) és segítséget kér tőle, nem is akármit. Szeretné, hogy jelen legyen az eutanáziája során. Nem, mint segítő, mert az törvénytelen, hanem mint „jelenlévő”! Számtalan óvintézkedést is megtesz a gyógyíthatatlan beteg azért, hogy véletlenül sem legyen felelősségre vonható az utolsó ember, „aki megéli vele a halált”.

Nem kell megijedni a rövid leírástól, nem nehezedik az olvasóra a téma, nem nyomasztó, nem okoz álmatlan éjszakákat. Nunez olyan finoman és könnyedén, sőt lehelet – fanyar humorral beszél – nem csak erről a témáról – ahogyan kellene, hogy beszéljünk, vagy gondolkodjunk életről, halálról, dilemmákról, erkölcsről és erkölcstelenségről, döntésekről, emberről és embertelenségről, szerelemről és csalódásról, munkáról, tehetetlenségről, tehetségről, ismerősökről és ismeretlenekről szóval a világról, vagyis a saját univerzumunkról szűkebb és tágabb értelemben. A narrátor morális válságban érzi magát, de a szerző nem esik moralizálás csapdájába: kívülálló és mégis nyakig benne van. Ettől is értékes a történet.

Filmszerű történet, olyannyira, hogy Pedro Almodóvar filmet is készített belőle olyan színészekkel mint: Julianne Moore, Tilda Swinton. A filmet nem láttam és egyelőre nem is tervezem, majd egyszer.

Figyelemre méltó a regény magyar borítóterve is, a neves avantgárd művész, Tamara de Lempicka festményének alapján készült.

Jó olvasást!