Az uránércbányászat Magyarországon 1957-ben indult a Mecsekben, Kővágószőlős település határában a Pécsi Uránércbánya Vállalat irányítása alatt. A bányászok lakásigényeinek kiszolgálására Pécsett rövid idő alatt felépült egy külön városrész, az Uránváros.

A termelés az 1980-as évek végén indult hanyatlásnak és a rendszerváltás után, 1996-ban fejeződött be annak gazdaságtalansága miatt; a bányaüzemeket 1997-ben zárták be végleg és megkezdték a rekultivációs és helyreállítási munkákat. A hazai urántermelést övező titkosítások és titkolózások miatt hosszú ideig nagyon sok téves hír és adat került a köztudatba. A bányászatnak ma a Kővágószőlősi Uránérc Bányászati Kiállítása állít emléket Kővágószőlősön.

Az uránbányászat jelentősége

A hazai uránfém termelés mindvégig állami támogatással működött. Ennek csak egyik oka volt az érc gyenge minősége és a rendkívül nehéz bányászati körülmények. A másik ok az elszámolási rendszerben keresendő, amit KGST-egyezmények és államközi szerződések szabályoztak. A nagy mélységben, a nagy nyomású s magas hőmérsékletű kőzetkörnyezetben folytatott bányászkodás sok hasznos tapasztalattal gazdagította a szakembereket. Az uránérc bányászata Pécs városára kedvező hatású volt. A működés ideje alatt több mint 5700 lakást építtetett a vállalat (külön városrész alakult ki: az Uránváros) és az üzemek közel 8000 embert foglalkoztattak, de a városban és környékén még több ezer embernek biztosítottak munkalehetőséget a legnagyobb termelés idején.